Kritika #2 - Kávészünet

Sziasztok! 

Egy újabb kritikával érkeztem, melyet a drága Elisabeth kért tőlem, így a napokban leültem - amint volt egy kis szabadidőm -, hogy átböngésszem a blogját, mely a Kávészünet címet kapta.

Kinézet: A blog külseje hihetetlenül egyszerű, mégis nagyszerű, ahogyan a szólás tartja. Semmi csicsa, semmi rikító színvilág, ami igazából nem is illene a blogod arculatához és témájához. Ahogyan te magad is megfogalmaztad a bemutató szövegben, az oldalad egy személyes blog, ahol az égvilágon mindenről lehet olvasni. Ennek értelmében nincs szükség élénk színkombinációra, egyedi elrendezésű designra - ha az egyszerűség híve vagy, ami a munkáidból is kilátszik, sokkal többre mész. Manapság ugyanis ritkább az "alap blogsablon", ami nincsen túldíszítve, éppen ezért talán több blogger is figyel fel ezekre az egyszerűbb oldalakra.

Nálad a fehér és a szürke a domináns színpáros, de annak érdekében, hogy kicsit feldobd az egyhangúságot, a bejegyzésekbe színes képeket illesztesz, ami szerintem remek megoldás az ellensúlyozásra. A fejléced csupán a címből áll, amit fehér alapon fekete betűszínnel passzítottál oda. 

Az üdvözlő szövege konkrét, rövid, de célratörő. Sokféle és fajta olvasót csábíthatsz magadhoz, hiszen sokoldalú blogot birtokolsz, így bárki megtalálhatja a kedvére való bejegyzést. 

Az oldalakra tettél némi visszafogott effektet, de csak kevés mennyiségben, hogy ezzel se üssön el a menüsorod a blog többi, egyszerűbb részétől. A kapcsolatnál azon közösségi oldalak linkjét osztottad meg, ahol téged is meg lehet találni, így az olvasók könnyedén megtalálhatnak téged. Az író sarok oldalad tartalmazza azokat a műveket, amiket saját magad írtál a blogra: novellák, cikkek, interjúk, versek, egyéb történetek. Egymás alatt rendszerezed őket, ezáltal itt minden írásod fellelhető. A véleményeknél a blogodról kapott eddigi kritikákat olvashatjuk, a plecsniknél pedig különböző kezdeményezések logóit látjuk, melyekre rákattintva elolvashatjuk a hozzájuk tartozó bejegyzést. Az oldalakkal összességében minden rendben van, egyedül arra ügyelj, hogy a friss bejegyzéseket mindig illeszd be az író sarokhoz, hogy az összes műved egy kattintással elérhető legyen mások számára.  

A csacsogó követi az oldalaidat. A chat fölé egy hihetetlenül édes kutyás képet illesztettél, ami matt és natúr színei miatt nem üt el a blog alapvető kontúrjaitól. A csevegő betűszínei is jól láthatóak, nem tudnék belekötni semmibe. A követőidre büszke lehetsz, szép szám tartozik a rendszeres olvasóidhoz, s szívből kívánom, hogy a jövőben még több legyen, hiszen egy ilyen minőségi blogot, mint a tied, kár lenne nem észrevenni. Az információknál leírod, hogy a blog csakis a te tulajdonodat képzi, a bejegyzés megírásához szánt ötletek a tieid, és a többi. A sort végül a cserék, illetve legalul az archívum zárja. A modulsávval is tehát minden rendben van, mindegyik menüpont szükséges a blog szempontjából, felesleges elemet nem tudnék mondani.

Összességében a színek jók, a design letisztult, egyszerű, az oldalak tartalma szintén megfelelő, s az egész elrendezés is remekül meg van oldva.

5/5 

Tartalom: Arra gondoltam, mivel rengeteg írásodat publikáltad már a blogodra, így külön csoportonként fogom véleményezni a műveidet.

Először is kezdeném a novellákkal, melyeket egyhuzamban olvastam végig. Elég nagy dózis volt, elvégre mindegyiknek kissé szívszorító, szomorúbb hangvételű témája van, elég melankolikus a hangulatuk. A történet mindegyiknél más, mégis ugyanúgy szívbemarkoló: a reménykedő lány, a madárka, a bujkáló lány, a családja elől menekülő lány és a szerelmesek újra egymásra találása. Olyan témákat ragadtál meg, amelyek kétségkívül szinte elképzelhetetlenek, mégis mindennapiak, s az olvasóidat gondolkodásra készteti. Emellett mindegyiket úgy írod meg, hogy át lehessen érezni az események sorozatát, a hangulatot. Élethűen ábrázolod az érzéseket, a szituációkat, ezért válik valóssá a novella, ezért elevenedik meg az olvasók lelki szemei előtt. Nem csupán tartalmi szempontból, de terjedelmileg is megfelelnek a követelményeknek. Rövidek, de lényegre törőek. Kivétel nélkül nagyon jó munkák, igazán büszke lehetsz rájuk.

A verseidről szintén csak ömlengeni tudnék. Valamennyi a szerelemről szól, annak érzéséről, a csalódásokról, a hozzá tartozó fájdalmakról. Néhánynál igen érdekes tagolási technikát használsz, olykor rím nélkül írod meg őket, mégis versnek lehet nevezni az összes ilyen írásodat, hiszen a ritmusa mindegyiknek megvan. Pontosan tudod, hol kezdj új sort, új versszakot: tudod, mikor kell növelni a feszültséget, mikor kell frappánsan befejezni egy művet. Ezen tulajdonságaidnak köszönhetően pedig mindegyik versed élvezetes, egytől egyig jó őket elolvasni. Egy kis formai újítás pedig sosem árt, ugyebár.

Eddig egyetlen interjút publikáltál, melyet Bogival készítettél el a vegán életmódról. Őszintén mondom, ezelőtt még sosem hallottam ezt a fogalmat. A vegetáriánus szó jelentésével tisztában voltam, de hogy vegán ember is létezik, ez teljesen új dolog volt számomra. Látod? Ezért is érdemes volt elolvasni a blogodat! Az interjú összetétele meglepően jó. A kérdéseket remekül összeállítottad, ügyeltél a hosszra is (6-8 kérdésnél többet nem érdemes egy interjúban feltenni, hiszen utána csak unalmas lesz, egy hosszú szöveget pedig senkinek nincs kedve elolvasni, kivéve, akit érdekel a téma). Izgatottan várom a jövőben a többi interjút, kíváncsi vagyok, milyen témákat ragadsz majd magadhoz.

A cikkeket szintén csak dicsérni tudom. Remek témákat találtál ki, amelyekkel kapcsolatban megfogalmaztad a gondolataidat. A tervezés fontossága nagyon jól megfogalmazott cikk lett, de ugyanez elmondható az írói válságról, illetve a szerelem leírásáról is. Hasznos tanácsokat adsz azoknak, akik elakadnak az alkotás során, illetve segítesz nekik, hogyan kezdjenek bele egy jó sztori felépítésébe, minden tényezőt alaposan kiemelve. A szerelemről szóló írásodért pedig egyenesen rajongtam: összefoglaltad azokat a globális problémákat a bloggervilágban, amelyeket romantikus blogok esetén nagyon sokan elkövetnek. Az biztos, hogy a cikk olvasása után mindenkinek ott fog motoszkálni a fejében a kérdés: Én vajon jól csináltam? Ezzel arra ösztönzöd az olvasókat, hogy nem árt többször átgondolni, átolvasni eddigi alkotásainkat, nehogy beleessünk a sablonhibák valamelyikébe. 

Végezetül pedig egyetlen kategória maradt hátra, amelyet te egyébnek hívsz. Ezen belül szó szerint egy történetfoszlányról olvashatunk, amely valóban olyan, mintha egy nagyobb sztoriból, egy könyvből ragadtál volna ki részletet. Sok könyv hátulján találhat a fülszöveg alatt egy-egy olyan részlet, melyet a műből ragadott ki az író/írónő - a te írásodat is valahogy így tudnám elképzelni. Nem tudom, van-e már felépített történeted erre a megkezdett szálra, de érdemes lenne gondolkodnod rajta, hogy esetleg teljes egészében megírod valamikor. Emellett azonban egy egypercest is olvashatunk: rövidke kis iromány a szerelemről, amely egyetlen másodpercnyi pillanatot foglal magában, miközben számos érzést elevenít meg az olvasó előtt. Szintén remek mű. 

Mindent összegezve, a munkáid - legyen az novella, vers vagy éppen cikk - egytől egyik fantasztikusak. Jól átgondoltak, alaposan felépítettek, kitűnően megfogalmazottak. Igazán büszke lehetsz rájuk!

5/5

Szereplők: Mivel a Kávészünet egy mindenes blog, több rövid történet is akad rajta, a szereplőket ezért nehéz lenne egyesével kiragadni a különböző sztorikból. 

Helyesírás, fogalmazás: Mint ahogyan fentebb is említettem, kitűnően tudsz fogalmazni. Gőzöm sincsen arról, mennyi idős lehetsz, de az írásaid témája és felépítettsége alapján biztosan nem vagy kiskorú. Remek érzéked van a hangulatok felépítéséhez, ezt már számtalan novellád megírása során bizonyítottad. Emellett annyira jól képes vagy megfogalmazni a különböző szituációkat, érzelmeket, hogy egyszerre minden megjelenik az olvasó lelki szeme előtt, ugyanúgy át tudja élni az eseményeket, mintha ő maga is egy szereplő lenne a művedben. 

A mondataid mégis egyszerűek, letisztultak, semmi bonyolultságot nem tartalmaznak. A részletekre mindig ügyelsz, olykor kiemelsz bizonyos dolgokat, mégsem magyarázod meg őket teljesen: hagyod, hogy az olvasó maga képzelje el a többit, ebből adódóan egy novellád is szinte százféle hatást kelthet, hiszen mindenkinek más és más a fantáziája. 

A helyesírással szintén nincsenek problémák. Egyetlen elgépelést, elírást sem láttam, pedig az összes eddigi bejegyzésedet alaposan végigolvastam. Anett kritikáját a blogról már tavaly elolvastam, s akkor láttam, hogy annyit jegyzett meg, a páros szerveket (szem, fül, kéz) egyesszámban kell írni. Ezek szerint nálad többesszámban láthatta. Ezen felbuzdulva újra átolvastam a bejegyzéseidet, elejétől a végéig, de már nem találtam hasonló hibát sem. Úgy tűnik, időközben kijavítottad, amiért piros pontot érdemelsz, hiszen ha megfogadod egy kritikaíró tanácsát, akkor neki is jól esik, hogy nem dolgozott vele hiába. 

A stílusodat a mondataidhoz tudnám hasonlítani: egyszerű, de lényegre törő. Ezentúl ha meghallom, meglátom bárhol a nevedet, tudni fogom társítani hozzá a munkásságodat is: szomorúbb, lehangolóbb, mégis emberi témákról írsz, amelyeket úgy vagy képes átadni az olvasónak, hogy maximálisan el tudja képzelni az események sorozatát. Nagyon jó úton haladsz afelé, hogy később esetleg kiadd a műveidet, legyen szó versről, novelláról, akár egy egész történetről: hiszen a tehetséged láthatóan megvan hozzá, amely idővel még inkább csiszolódni fog.

5/5

Összesen: 15/15

Nagyon tehetséges vagy, ezért kívánom, minél tovább folytasd az írást! Remélem, idővel még több rendszeres olvasód lesz, hiszen ilyen tehetséget, mint te, vétek lenne nem felfedezni... :)

xoxo: Gin