Sziasztok!
A napokban Tóth Lili kért tőlem kritikát a Mellettem című blogjáról. Lili főként a történetről szeretne véleményt kapni tőlem, így főket arra fogom fektetni a hangsúlyt, a designról csak pici részletekben írok, így azt nem is fogom pontozni, mert nem lenne hiteles. Kezdjünk is bele!
Kinézet: Nos, röviden összefoglalva, túlságosan egyszínű, szó szerint szürke, kicsit nyomasztó hangulata van így az egésznek. A fejlécen szereplő farkas szeme legalább piros, az kizökkent minket az egyhangúságból - de ettől eltekintve, a szürke árnyalaton kívül nem igazán találunk mást. Ezen mindenképpen javítanék. Nyilván a sztori témája miatt nem egy tarka-barka designra számít az ember, de ha már ennél a misztikusabb szálnál vagyunk, pici színt azért lehetne bele vinni, lásd, a vörös kiválóan megtörné ezt az egyhangúságot. Esetenként feketét, fehéret is szórni lehetne akár a fejlécre, akár a háttérre, mert az is csak javítaná az összképet.
A fejléc háttér kidolgozása szép, jól megmunkált, de a farkas, a boszorkány jel és a cím már kissé összecsapottnak tűnik - mintha a készítő csak úgy "valahová" elhelyezte volna őket anélkül, hogy lecsekkolná, jól mutat e egyáltalán. A farkas elég ferde, a körvonala is kissé homályos. A szimbólum túlságosan középen van, beleér a farkasba. A cím nagyon egyszerű, szerintem egyáltalán oda nem illő betűtípussal van írva. Tanácsos lenne az előtérben lévő sablonok helyzetét és szerepét átgondolni.
A háttérhez nagyon megy a bejegyzés és a modulsáv szintén sötét, szürkés színe. A fülszöveg helyén található kép nagyon kilóg a hosszát tekintve, úgy kellene beilleszteni, hogy középre tudd igazítani. Ha a kurzort ráviszem a képre, megjelenik a szöveg. A szürkés háttéren a fehér betűszín nagyon olvashatatlan, így javaslom, állítsd feketére, vagy valamilyen sötét színre, hogy jól kivehető legyen.
Az oldalaknál a fejezet menüpontban egymás alá linkeled az adott részeket, ezzel nincs semmi gond. A szösszeneteknél azonban nekem annyira nem tetszenek azok a kis jelek/ szimbólumok a szavak legelején, nagyon összemosódik a betűkkel és nem túl szép látvány - én mindenképp kitörölném azokat. A cseréknél csak hasonlót tudnék javasolni.
A modulsávban ezen kívül még a feliratkozó modul található, s különböző oldalak neve, amelyeket te olvasni szoktál. Én még mindenképp létrehoznék egy chat ablakot, amelynek a bloghoz illő színárnyalatai vannak, hogy az olvasók tudják veled tartani a kapcsolatot, illetve az archívumot sem szedném ki onnan, hiszen ott is könnyen és gyorsan meg lehet tekinteni a kívánt bejegyzéseket.
Ó, és még valami! A fekete háttéren a hófehér betűszín előnytelen, de nagyon. Világít, már egy percnyi olvasás után is kifolyik az ember szeme. Javaslom, hogy vagy a háttéren világosíts, vagy a betűszínen sötétíts, hogy ne legyen ekkora szintű az eltérés.
Tartalom: A fülszöveget elolvasva kis üresség fogta el az agyamat. Többször is átfutottam, hátha valamit megtudok belőle, de nem jártam sikerrel. Bár a fülszöveg lényege valóban az, hogy ne tartalmazzon sok spoilert, csak néhány apró morzsát hintsen el, ami felkelti a leendő olvasó érdeklődését, a tied abszolúte nem sejtet semmit. Oké, ködösen annyit gondol az ember, hogy a főszereplő (akiről viszont tényleg nem tudni semmit) valamiféle természetfeletti démonnal küzd meg magában, s olyan titok fedi fel magát az életében, ami óriási változást hoz neki. Ez így szép és jó, de kicsit többet is elárulhatnál a részletekből. Nem kell rövid történet, csak éppen néhány figyelemfelkeltő információ, akár a főhősről, hogy kiféle/ miféle szereplőről is van szó.
A prológust elolvasva teljesen olyan érzésem támadt, mint amikor korábban az egyik kedvenc könyvemet, a Shivert olvastam, ami egy vérfarkas fiúról és egy lányról szól, akik megismerkednek és idővel szerelembe esnek, de a sztori persze nem csak ilyen egyszerű. Nem tudom, te is olvastál-e hasonló témájú könyvet, s talán onnan jött az ötlet, hogy blogot írsz belőle, mindenesetre ez egy újfajta, lassan szintén sablonná váló kezdés. Ettől eltekintve érdekesen írtad meg.
A főszereplő lány sérülten, véresen, magára hagyatottan fekszik a hideg hóban. Erős indítás, de hatásos, hiszen - in medias res - rögtön a dolgok közepébe vágva kezd. Elég jól és hosszasan vezeted fel, hogy mit érez a lány, miközben ott fekszik a fagyos hóban, sebzetten, minden porcikájával segítségért kiáltva. Nagy sokára érkezik is valaki egy titokzatos fiú személyében. A főszereplőnk semmi másra nem emlékszik, csak a szemére. Amikor később felébred a kórházban, anyja van mellette, de a fiú kilétéről, hollétéről senki nem tud semmit.
Az első fejezet több év elteltével folytatódik. Ebben a részben a főhősünk, Amira legjobb barátnőjével, Corával biciklizik éppen a környékükön, s ugyanoda mennek vissza, ahol a régi szerencsétlen baleset is történt. Ahogyan említetted is a szövegben, hogy az emberek rácsodálkoznak arra, miért megy vissza Amira arra a helyre, amikor ilyen trauma érte őt - nos, ezt jómagam sem értem, de nyilván ha ezek után bezárkózna a szobájába, nem tudtad volna érdemben folytatni a történetet, legalábbis úgy nem, hogy izgalmas is legyen.
A második fejezet eseményeit tekintve rögtön az első rész folytatása, melyben leírod, hogy Amira hazatér az erdőből, anyja pedig megtudja, hogy ott járt, ahol pontosan négy éve baleset érte őt. Összevesznek, eltiltja a lányát attól a helytől - bár van egy olyan érzésem, hogy a lány, ígérete ellenére biztosan vissza fog még térni az erdőbe. A veszekedés után oldódik köztük a hangulat, szóváltás helyett Amira anyjának új képét csodálják meg, melyet kizárólag a lányának festett. Már jó néhány kép díszíti Amira szobáját, köztük is szót ejtesz egy pakisztáni nőről, aki a füstben áll, s olyan, mintha varázserejével bűvölné azt. Olyan érzésem van, mintha erről a képről nem utoljára írtál volna a történetben - egyértelműen köze lehet majd a későbbi eseményekhez, csak még nem jöttem rá, milyen formában.
A sztori folytatásában Amira a megbeszélt kávézóban találkozik Corával és barátjával, Garrettel. A teljesen hétköznapi beszélgetésen kívül más is történik, Amira észrevesz egy fiatal, jóképű arab fiút kint ücsörögni a kávéház teraszán - hozzáteszem, tél van, így meglehetősen furcsa a szituáció. Ettől eltekintve azonban főhősnőnk le sem bírja venni a szemét róla, valami titokzatos kapocs vonzza hozzá, melynek miértjére még nem derült fény. Mira hamarabb távozik a kávézóból, mint a többiek, de akkor már a titokzatos arab fiú sincs ott. Hazafele menet azonban egy szűk kis utcában hirtelen furcsa érzés fogja el a lányt, miközben hatalmas örvény támad, szél kerekedik, s közben megjelenik egy fekete alak az utca túloldalán. Amira meg akarja tudni, ki az, de mire odaérne, eltűnik, a szélvihar pedig megszűnik, és minden olyanná válik, mintha mi sem történt volna. A lány biztonságban hazaér, de a fejében csak az imént lejátszódott események zajlanak.
A legújabban publikált fejezetet már nem olvastam el, mert szerettem volna mielőbb elkészülni a kritikáddal - plusz nekem is eléggé kevés időm volt mostanság. Összességében tehát a prológusról és az első két fejezetről tudok vélemény alkotni. Nekem eleve tetszik az, hogy a főszereplő lány pakisztáni. Nem sok blog főhőse rendelkezik keleti/ arab vérvonallal, többnyire amerikai "fehér bőrű" lányok és fiúk kerülnek középpontba. Emiatt plusz pontot kapsz az egyediségért. Ettől eltekintve tetszik, hogy a prológus és a jelen fejezetek között már négy év telt el, az események mégis csak most kezdenek beindulni, ráadásul lassan, hogy felkeltsék az olvasó figyelmét és előkészítsék a következő eseményeket. Nem sieted el a dolgokat, teljesen megfelelő tempót választottál a történet megírásához. Bemutatod Amirát, a magánéletét, a személyiségét, a barátait, de emellett olykor beleszősz egy-egy csavart, furcsa jelenséget, amely kizökkenti őt a mindennapjaiból. Összességében pozitív véleménnyel tudok szolgálni a blogoddal kapcsolatban - mint említettem, nekem egyedül csak az volt furcsa, hogy a sztori eleje úgy kezdődött, mint egy már publikált könyv eleje, így nem tudom, van-e összefüggés a kettő között, de ha csak véletlen, annak őszintén örülök.
Szereplők: Összesen négy olyan szereplőt tudnék kiemelni a történetben, akit legalább kicsit jól ismerünk és/ vagy eleget írtál róla ahhoz, hogy véleményt lehessen alkotni róla. Az egyik ilyen személy természetesen a főszereplő.
Amira egy fiatal, félig pakisztáni lány, akivel - a történethez viszonyítva - négy éve egy furcsa baleset történt. Azóta az élete megváltozott, semmi sem olyan már, mint korábban. A lány állandó rettegésben él, furcsa dolgok és események történnek vele, amelyek miatt úgy érzi, nincs biztonságban, bárhol is/ bárkivel is van éppen. A személyiségét tekintve bátor, vakmerő lány, hiszen a baleset emléke ellenére többször is vissza mert menni az erdőbe, annak ellenére, hogy zajokat hallott, s olyan érzése volt, mintha követné őt valaki. Mint említettem, bátor és vakmerő, de nem buta, hiszen tudja, mikor fenyegeti őt komoly veszély, próbál vigyázni magára, ám picit konok és makacs. Ezen kívül kedves, szép, van humora. Szimpatikus szereplő, teljesen emberi, könnyen lehet vele akár azonosulni, akár egy ismerősként, barátként elképzelni.
Amira édesanyja szintén egy kedves szereplőnek tűnik. Nagyon félti a lányát, hiszen alapból szereti őt, de a baleset óta hímes tojásként vigyáz rá. Aggodalmát igazolja, hogy mindig megkérdezi Mirát, merre járt, kivel volt, mit csinált. Megtiltja neki, hogy az erdőbe menjen, mert nem szeretné, ha újra valami szörnyűség történne vele - érthető módon. Tipikus anyatigris típus, aki a végletekért harcolna a lányáért, hisz már csak ő maradt neki - a férje korábban meghalt. Ő maga nem arab, de szereti ezt a keleti kultúrát, melyet bizonyít, hogy a festményeinek nagy része is arab, pakisztáni embereket , tájakat ábrázol. Ezen információkon kívül többet nem tudunk róla, de egyenlőre nem is kell, hiszen, mint Amira anyja, elég róla ennyi is.
Mira legjobb barátnője Cora, akivel gyakran találkoznak és ütik el együtt az időt. Cora szókimondó, jó barátnak tűnik, ami a szívén, az a száján, amely alapvetően egy szimpatikus tulajdonság. Mindig, mindenkor Amira mellett állt, kedves és hűséges, emellett szép, ám mindössze ennyi, amit megtudunk róla. Ahhoz képest, hogy Mira legjobb barátnője, az életének fontos része, túl sok információval nem szolgálsz róla, amit hiányolok. Kicsit jobban bemutathatnád őt az olvasóknak, mintha az ő barátjuk is lenne, nem csak a főszereplőé.
Cora barátja Garret, akiről a legkevesebbet tudjuk talán, bár ezidáig egyszer bukkant csak fel a történetben, akkor sem zavart túl sok vizet. Külsőre egyértelműen nem egy adonisz, Amira nem is kedveli őt annyira - helyesbítek, jól elvannak, de nem bízik benne annyira, hogy a sok furcsaságot, ami vele történt eddig, elmesélje neki. Emiatt számunkra is emiatt idegen karakterré válik.
A fent felsorolt szereplőkön kívül megemlíthetném még a baleset idején felbukkant fiút, Amira megmentőjét, illetve a kávézóban ücsörgő arab srácot, ám róluk szinte semmit nem tudunk azon kívül, hogy léteznek, de nagyon titokzatosak. Látok rá esélyt, hogy a két személy egy és ugyanaz az ember, de ez nyilván még később fog csak kiderülni. Mindenesetre érdekel, hogyan alakulnak majd ezek a szereplői szálak, így ha időm engedi, vissza fogok nézni a blogodra.
Helyesírás, fogalmazás: Összességében inkább jó véleménnyel vagyok a helyesírásodról, bár néhol akadtak benne bukók - mondjuk igaz a mondás, hogy senki sem tökéletes. Elsőként szeretném felsorolni azokat a problémákat, amelyekkel olvasás közben találkoztam.
A prológusodat elkezdve arra lettem figyelmes, hogy nincs bekezdésekre tagolva a szöveg, ami súlyos hiba. Mindenekelőtt, inkább igazíts sorkizárttá az összes eddigi bejegyzésedet, s kérek, a későbbieket is ugyanígy írd majd! Balra igazított stílusban kissé átláthatatlan és kevésbé mutat jól. A szöveget pedig ne felejtsd el tagolni! Témaváltásnál, megszólalásoknál elengedhetetlen.
Ezen kívül figyelj jobban a mondatvégi írásjelekre! Sok helyen alkalmazol pontot, ahol ellenben éppen felkiáltójel lenne szükséges, ilyen például rögtön a prológusod elején az alábbi mondat:
"Kérlek Istenem, csak a hó ne essen." - Nem csak a mondatvégi írásjelben tévedtél ez esetben, de vesszőhibát is ejtettél. A helyes mondat így nézne ki:
"Kérlek, Istenem, csak a hó ne essen!" - Mivel Istent megszólítod, előtte muszáj kitennünk a vesszőt, ez alapszabály. Illetve éppen azért, mert könyörögsz hozzá, kéred valamire, felkiáltójellel kell lezárnod a mondatot.
Ezen kívül észrevettem, hogy sok helyen elhagyod a toldalékot, lásd: idegeim - idegeimet, magam - magamat, testem - testemet. Nyelvtanilag sokkal elfogadottabb és helyesebb, ha a szavak javított verzióját alkalmazod.
Ahogy fentebb már említettem, sok helyen találkoztam vesszőhibával, például:
"Nem tudom mitől reszketek jobban..."
"Nem tudom, mitől reszketek jobban..."
"... ami pár perce megtörtént csak a mesékben lehet."
"... ami pár perce megtörtént, csak a mesékben lehetséges." - A javított verzió, mint látod, sokkal jobban hangzik.
Amire még figyelned kell, az igekötők helyesírása. Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybe kell írni az adott szót, mint például szétmarcangolva, és nem pedig szét marcangolva.
Nyugi, az összes lehetőséget nem fogom ideírni, de szuper lenne, ha átolvasnád az eddig feltett bejegyzéseidet, illetve a jövőben átnéznéd őket a közzététel előtt. Ha más is ellenőrzi esetleg, az sem kimondottan probléma, sőt! Több szem többet lát. Kérlek tehát, hogy a fent leírt problémákat javítsd ki, és a jövőben ügyelj arra, hogy elkerüld őket!
Amit viszont jónak találtam az írásodban, az a stílusod - ami nálam sokat számít. Az egész sztori ötlet, bár olvastam már hasonló szálakra épülő könyvet, jó és izgalmas, noha még az elején vagy. Sok megválaszolatlan kérdést hagysz, nem sietteted a történéseket, amelyet sajnos sokan elkövetnek. Érdekesen építed fel az események sorozatát, s jól észrevehető, hogy fejezetről fejezetre fejlődik a fogalmazásmódod. Eleinte rövid, tömör mondatokat írtál, később ezek egyre hosszabbak, tartalmasabbak lettek, ami a fejlődésedet mutatja. Az pedig, hogy fejlődsz, nagyon biztató jel.
Összességében van néhány apróbb hiba, amik önmagukban nem annyira vészesek, de így együtt azért nem ártana, ha átjavítanád őket, illetve figyelnél legközelebb arra, hogy egyik csapdába se ess bele újra! Ettől eltekintve élvezhető volt az olvasás - leszámítva, hogy a rikító fehér színtől szinte kifolyt a szemem -, hiszen maga a sztori felépítése jó.
A napokban Tóth Lili kért tőlem kritikát a Mellettem című blogjáról. Lili főként a történetről szeretne véleményt kapni tőlem, így főket arra fogom fektetni a hangsúlyt, a designról csak pici részletekben írok, így azt nem is fogom pontozni, mert nem lenne hiteles. Kezdjünk is bele!
Kinézet: Nos, röviden összefoglalva, túlságosan egyszínű, szó szerint szürke, kicsit nyomasztó hangulata van így az egésznek. A fejlécen szereplő farkas szeme legalább piros, az kizökkent minket az egyhangúságból - de ettől eltekintve, a szürke árnyalaton kívül nem igazán találunk mást. Ezen mindenképpen javítanék. Nyilván a sztori témája miatt nem egy tarka-barka designra számít az ember, de ha már ennél a misztikusabb szálnál vagyunk, pici színt azért lehetne bele vinni, lásd, a vörös kiválóan megtörné ezt az egyhangúságot. Esetenként feketét, fehéret is szórni lehetne akár a fejlécre, akár a háttérre, mert az is csak javítaná az összképet.
A fejléc háttér kidolgozása szép, jól megmunkált, de a farkas, a boszorkány jel és a cím már kissé összecsapottnak tűnik - mintha a készítő csak úgy "valahová" elhelyezte volna őket anélkül, hogy lecsekkolná, jól mutat e egyáltalán. A farkas elég ferde, a körvonala is kissé homályos. A szimbólum túlságosan középen van, beleér a farkasba. A cím nagyon egyszerű, szerintem egyáltalán oda nem illő betűtípussal van írva. Tanácsos lenne az előtérben lévő sablonok helyzetét és szerepét átgondolni.
A háttérhez nagyon megy a bejegyzés és a modulsáv szintén sötét, szürkés színe. A fülszöveg helyén található kép nagyon kilóg a hosszát tekintve, úgy kellene beilleszteni, hogy középre tudd igazítani. Ha a kurzort ráviszem a képre, megjelenik a szöveg. A szürkés háttéren a fehér betűszín nagyon olvashatatlan, így javaslom, állítsd feketére, vagy valamilyen sötét színre, hogy jól kivehető legyen.
Az oldalaknál a fejezet menüpontban egymás alá linkeled az adott részeket, ezzel nincs semmi gond. A szösszeneteknél azonban nekem annyira nem tetszenek azok a kis jelek/ szimbólumok a szavak legelején, nagyon összemosódik a betűkkel és nem túl szép látvány - én mindenképp kitörölném azokat. A cseréknél csak hasonlót tudnék javasolni.
A modulsávban ezen kívül még a feliratkozó modul található, s különböző oldalak neve, amelyeket te olvasni szoktál. Én még mindenképp létrehoznék egy chat ablakot, amelynek a bloghoz illő színárnyalatai vannak, hogy az olvasók tudják veled tartani a kapcsolatot, illetve az archívumot sem szedném ki onnan, hiszen ott is könnyen és gyorsan meg lehet tekinteni a kívánt bejegyzéseket.
Ó, és még valami! A fekete háttéren a hófehér betűszín előnytelen, de nagyon. Világít, már egy percnyi olvasás után is kifolyik az ember szeme. Javaslom, hogy vagy a háttéren világosíts, vagy a betűszínen sötétíts, hogy ne legyen ekkora szintű az eltérés.
Tartalom: A fülszöveget elolvasva kis üresség fogta el az agyamat. Többször is átfutottam, hátha valamit megtudok belőle, de nem jártam sikerrel. Bár a fülszöveg lényege valóban az, hogy ne tartalmazzon sok spoilert, csak néhány apró morzsát hintsen el, ami felkelti a leendő olvasó érdeklődését, a tied abszolúte nem sejtet semmit. Oké, ködösen annyit gondol az ember, hogy a főszereplő (akiről viszont tényleg nem tudni semmit) valamiféle természetfeletti démonnal küzd meg magában, s olyan titok fedi fel magát az életében, ami óriási változást hoz neki. Ez így szép és jó, de kicsit többet is elárulhatnál a részletekből. Nem kell rövid történet, csak éppen néhány figyelemfelkeltő információ, akár a főhősről, hogy kiféle/ miféle szereplőről is van szó.
A prológust elolvasva teljesen olyan érzésem támadt, mint amikor korábban az egyik kedvenc könyvemet, a Shivert olvastam, ami egy vérfarkas fiúról és egy lányról szól, akik megismerkednek és idővel szerelembe esnek, de a sztori persze nem csak ilyen egyszerű. Nem tudom, te is olvastál-e hasonló témájú könyvet, s talán onnan jött az ötlet, hogy blogot írsz belőle, mindenesetre ez egy újfajta, lassan szintén sablonná váló kezdés. Ettől eltekintve érdekesen írtad meg.
A főszereplő lány sérülten, véresen, magára hagyatottan fekszik a hideg hóban. Erős indítás, de hatásos, hiszen - in medias res - rögtön a dolgok közepébe vágva kezd. Elég jól és hosszasan vezeted fel, hogy mit érez a lány, miközben ott fekszik a fagyos hóban, sebzetten, minden porcikájával segítségért kiáltva. Nagy sokára érkezik is valaki egy titokzatos fiú személyében. A főszereplőnk semmi másra nem emlékszik, csak a szemére. Amikor később felébred a kórházban, anyja van mellette, de a fiú kilétéről, hollétéről senki nem tud semmit.
Az első fejezet több év elteltével folytatódik. Ebben a részben a főhősünk, Amira legjobb barátnőjével, Corával biciklizik éppen a környékükön, s ugyanoda mennek vissza, ahol a régi szerencsétlen baleset is történt. Ahogyan említetted is a szövegben, hogy az emberek rácsodálkoznak arra, miért megy vissza Amira arra a helyre, amikor ilyen trauma érte őt - nos, ezt jómagam sem értem, de nyilván ha ezek után bezárkózna a szobájába, nem tudtad volna érdemben folytatni a történetet, legalábbis úgy nem, hogy izgalmas is legyen.
A második fejezet eseményeit tekintve rögtön az első rész folytatása, melyben leírod, hogy Amira hazatér az erdőből, anyja pedig megtudja, hogy ott járt, ahol pontosan négy éve baleset érte őt. Összevesznek, eltiltja a lányát attól a helytől - bár van egy olyan érzésem, hogy a lány, ígérete ellenére biztosan vissza fog még térni az erdőbe. A veszekedés után oldódik köztük a hangulat, szóváltás helyett Amira anyjának új képét csodálják meg, melyet kizárólag a lányának festett. Már jó néhány kép díszíti Amira szobáját, köztük is szót ejtesz egy pakisztáni nőről, aki a füstben áll, s olyan, mintha varázserejével bűvölné azt. Olyan érzésem van, mintha erről a képről nem utoljára írtál volna a történetben - egyértelműen köze lehet majd a későbbi eseményekhez, csak még nem jöttem rá, milyen formában.
A sztori folytatásában Amira a megbeszélt kávézóban találkozik Corával és barátjával, Garrettel. A teljesen hétköznapi beszélgetésen kívül más is történik, Amira észrevesz egy fiatal, jóképű arab fiút kint ücsörögni a kávéház teraszán - hozzáteszem, tél van, így meglehetősen furcsa a szituáció. Ettől eltekintve azonban főhősnőnk le sem bírja venni a szemét róla, valami titokzatos kapocs vonzza hozzá, melynek miértjére még nem derült fény. Mira hamarabb távozik a kávézóból, mint a többiek, de akkor már a titokzatos arab fiú sincs ott. Hazafele menet azonban egy szűk kis utcában hirtelen furcsa érzés fogja el a lányt, miközben hatalmas örvény támad, szél kerekedik, s közben megjelenik egy fekete alak az utca túloldalán. Amira meg akarja tudni, ki az, de mire odaérne, eltűnik, a szélvihar pedig megszűnik, és minden olyanná válik, mintha mi sem történt volna. A lány biztonságban hazaér, de a fejében csak az imént lejátszódott események zajlanak.
A legújabban publikált fejezetet már nem olvastam el, mert szerettem volna mielőbb elkészülni a kritikáddal - plusz nekem is eléggé kevés időm volt mostanság. Összességében tehát a prológusról és az első két fejezetről tudok vélemény alkotni. Nekem eleve tetszik az, hogy a főszereplő lány pakisztáni. Nem sok blog főhőse rendelkezik keleti/ arab vérvonallal, többnyire amerikai "fehér bőrű" lányok és fiúk kerülnek középpontba. Emiatt plusz pontot kapsz az egyediségért. Ettől eltekintve tetszik, hogy a prológus és a jelen fejezetek között már négy év telt el, az események mégis csak most kezdenek beindulni, ráadásul lassan, hogy felkeltsék az olvasó figyelmét és előkészítsék a következő eseményeket. Nem sieted el a dolgokat, teljesen megfelelő tempót választottál a történet megírásához. Bemutatod Amirát, a magánéletét, a személyiségét, a barátait, de emellett olykor beleszősz egy-egy csavart, furcsa jelenséget, amely kizökkenti őt a mindennapjaiból. Összességében pozitív véleménnyel tudok szolgálni a blogoddal kapcsolatban - mint említettem, nekem egyedül csak az volt furcsa, hogy a sztori eleje úgy kezdődött, mint egy már publikált könyv eleje, így nem tudom, van-e összefüggés a kettő között, de ha csak véletlen, annak őszintén örülök.
4/5
Szereplők: Összesen négy olyan szereplőt tudnék kiemelni a történetben, akit legalább kicsit jól ismerünk és/ vagy eleget írtál róla ahhoz, hogy véleményt lehessen alkotni róla. Az egyik ilyen személy természetesen a főszereplő.
Amira egy fiatal, félig pakisztáni lány, akivel - a történethez viszonyítva - négy éve egy furcsa baleset történt. Azóta az élete megváltozott, semmi sem olyan már, mint korábban. A lány állandó rettegésben él, furcsa dolgok és események történnek vele, amelyek miatt úgy érzi, nincs biztonságban, bárhol is/ bárkivel is van éppen. A személyiségét tekintve bátor, vakmerő lány, hiszen a baleset emléke ellenére többször is vissza mert menni az erdőbe, annak ellenére, hogy zajokat hallott, s olyan érzése volt, mintha követné őt valaki. Mint említettem, bátor és vakmerő, de nem buta, hiszen tudja, mikor fenyegeti őt komoly veszély, próbál vigyázni magára, ám picit konok és makacs. Ezen kívül kedves, szép, van humora. Szimpatikus szereplő, teljesen emberi, könnyen lehet vele akár azonosulni, akár egy ismerősként, barátként elképzelni.
Amira édesanyja szintén egy kedves szereplőnek tűnik. Nagyon félti a lányát, hiszen alapból szereti őt, de a baleset óta hímes tojásként vigyáz rá. Aggodalmát igazolja, hogy mindig megkérdezi Mirát, merre járt, kivel volt, mit csinált. Megtiltja neki, hogy az erdőbe menjen, mert nem szeretné, ha újra valami szörnyűség történne vele - érthető módon. Tipikus anyatigris típus, aki a végletekért harcolna a lányáért, hisz már csak ő maradt neki - a férje korábban meghalt. Ő maga nem arab, de szereti ezt a keleti kultúrát, melyet bizonyít, hogy a festményeinek nagy része is arab, pakisztáni embereket , tájakat ábrázol. Ezen információkon kívül többet nem tudunk róla, de egyenlőre nem is kell, hiszen, mint Amira anyja, elég róla ennyi is.
Mira legjobb barátnője Cora, akivel gyakran találkoznak és ütik el együtt az időt. Cora szókimondó, jó barátnak tűnik, ami a szívén, az a száján, amely alapvetően egy szimpatikus tulajdonság. Mindig, mindenkor Amira mellett állt, kedves és hűséges, emellett szép, ám mindössze ennyi, amit megtudunk róla. Ahhoz képest, hogy Mira legjobb barátnője, az életének fontos része, túl sok információval nem szolgálsz róla, amit hiányolok. Kicsit jobban bemutathatnád őt az olvasóknak, mintha az ő barátjuk is lenne, nem csak a főszereplőé.
Cora barátja Garret, akiről a legkevesebbet tudjuk talán, bár ezidáig egyszer bukkant csak fel a történetben, akkor sem zavart túl sok vizet. Külsőre egyértelműen nem egy adonisz, Amira nem is kedveli őt annyira - helyesbítek, jól elvannak, de nem bízik benne annyira, hogy a sok furcsaságot, ami vele történt eddig, elmesélje neki. Emiatt számunkra is emiatt idegen karakterré válik.
A fent felsorolt szereplőkön kívül megemlíthetném még a baleset idején felbukkant fiút, Amira megmentőjét, illetve a kávézóban ücsörgő arab srácot, ám róluk szinte semmit nem tudunk azon kívül, hogy léteznek, de nagyon titokzatosak. Látok rá esélyt, hogy a két személy egy és ugyanaz az ember, de ez nyilván még később fog csak kiderülni. Mindenesetre érdekel, hogyan alakulnak majd ezek a szereplői szálak, így ha időm engedi, vissza fogok nézni a blogodra.
4/5
Helyesírás, fogalmazás: Összességében inkább jó véleménnyel vagyok a helyesírásodról, bár néhol akadtak benne bukók - mondjuk igaz a mondás, hogy senki sem tökéletes. Elsőként szeretném felsorolni azokat a problémákat, amelyekkel olvasás közben találkoztam.
A prológusodat elkezdve arra lettem figyelmes, hogy nincs bekezdésekre tagolva a szöveg, ami súlyos hiba. Mindenekelőtt, inkább igazíts sorkizárttá az összes eddigi bejegyzésedet, s kérek, a későbbieket is ugyanígy írd majd! Balra igazított stílusban kissé átláthatatlan és kevésbé mutat jól. A szöveget pedig ne felejtsd el tagolni! Témaváltásnál, megszólalásoknál elengedhetetlen.
Ezen kívül figyelj jobban a mondatvégi írásjelekre! Sok helyen alkalmazol pontot, ahol ellenben éppen felkiáltójel lenne szükséges, ilyen például rögtön a prológusod elején az alábbi mondat:
"Kérlek Istenem, csak a hó ne essen." - Nem csak a mondatvégi írásjelben tévedtél ez esetben, de vesszőhibát is ejtettél. A helyes mondat így nézne ki:
"Kérlek, Istenem, csak a hó ne essen!" - Mivel Istent megszólítod, előtte muszáj kitennünk a vesszőt, ez alapszabály. Illetve éppen azért, mert könyörögsz hozzá, kéred valamire, felkiáltójellel kell lezárnod a mondatot.
Ezen kívül észrevettem, hogy sok helyen elhagyod a toldalékot, lásd: idegeim - idegeimet, magam - magamat, testem - testemet. Nyelvtanilag sokkal elfogadottabb és helyesebb, ha a szavak javított verzióját alkalmazod.
Ahogy fentebb már említettem, sok helyen találkoztam vesszőhibával, például:
"Nem tudom mitől reszketek jobban..."
"Nem tudom, mitől reszketek jobban..."
"... ami pár perce megtörtént csak a mesékben lehet."
"... ami pár perce megtörtént, csak a mesékben lehetséges." - A javított verzió, mint látod, sokkal jobban hangzik.
Amire még figyelned kell, az igekötők helyesírása. Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybe kell írni az adott szót, mint például szétmarcangolva, és nem pedig szét marcangolva.
Nyugi, az összes lehetőséget nem fogom ideírni, de szuper lenne, ha átolvasnád az eddig feltett bejegyzéseidet, illetve a jövőben átnéznéd őket a közzététel előtt. Ha más is ellenőrzi esetleg, az sem kimondottan probléma, sőt! Több szem többet lát. Kérlek tehát, hogy a fent leírt problémákat javítsd ki, és a jövőben ügyelj arra, hogy elkerüld őket!
Amit viszont jónak találtam az írásodban, az a stílusod - ami nálam sokat számít. Az egész sztori ötlet, bár olvastam már hasonló szálakra épülő könyvet, jó és izgalmas, noha még az elején vagy. Sok megválaszolatlan kérdést hagysz, nem sietteted a történéseket, amelyet sajnos sokan elkövetnek. Érdekesen építed fel az események sorozatát, s jól észrevehető, hogy fejezetről fejezetre fejlődik a fogalmazásmódod. Eleinte rövid, tömör mondatokat írtál, később ezek egyre hosszabbak, tartalmasabbak lettek, ami a fejlődésedet mutatja. Az pedig, hogy fejlődsz, nagyon biztató jel.
Összességében van néhány apróbb hiba, amik önmagukban nem annyira vészesek, de így együtt azért nem ártana, ha átjavítanád őket, illetve figyelnél legközelebb arra, hogy egyik csapdába se ess bele újra! Ettől eltekintve élvezhető volt az olvasás - leszámítva, hogy a rikító fehér színtől szinte kifolyt a szemem -, hiszen maga a sztori felépítése jó.
3/5
Összesen: 11/15
További sok sikert és feliratkozót kívánok neked!
xoxo: Gin
Szia nagyon köszönöm,hálás vagyok, amiért ennyire belemerültél az oldalba. Próbálok fejlődni,változtatni,javítani. Tényleg szeretném,hogy ez működjön, így rengeteget segített a kritikád. Ezer hála,puszi.
VálaszTörlésSzia, drága! :)
TörlésNagyon szívesen, örömmel írtam meg a kritikát a blogodról. Jó volt megismerni a történetet, belemerülni kicsit, érdekes sztorinak ígérkezik. A helyesírás az, amire nagyon figyelned kell, illetve ha a designon tudsz változtatni, már aligha lehetne belekötni bármibe is a bloggal kapcsolatban!
Csók: Gin