2017 - Évértékelés

Sziasztok!

Gondoltam, a 2017-es év vége felé közeledve ideje lenne egy rövid értékelőt tartanom az elmúlt hónapokról, és talán újévi fogadalmat is tehetnék - bár eddig sosem tettem, nem láttam értelmét, de végiggondolva, a fogadalom is egy kisebb cél, mely előre viszi az életünket, és ha sikerült beteljesíteni, sikerélményünk lesz tőle, ami (valljuk be) meglehetősen ránk fér mostanában.

- Mit is írhatnék tehát az idei évről - melyből nem sok van már hátra?

• + A blog: Mi mással is kezdhetném a felsorolást, mint magával a Ginsinettivel? Egy dolog volt megálmodni, megtervezni és létrehozni a blogot, de egésszé csak Ti tettétek és teszitek! A sok támogatással, amit nyújtotok, a hozzászólásotokkal, a kritikáitokkal, a feliratkozásokkal... mindig érzékeltetitek velem, hogy érdemes tovább csinálni és folytatni, ezért pedig nem tudok elég hálás lenni! Úgyhogy igyekezni fogok, hogy minél több és érdekesebb cikkel lepjelek meg benneteket a következő hónapokban (is). 
• + Új ismertségek: Van egy mondás, mely szerint minden új ismertség egy próba, egy büntetés, vagy egy ajándék az ember életében. Nekem az utóbbiból jutott sok az idei évre. Több, mára magukat baráttá kiforrt embert is megismertem (munkahelyen, baráti társaságban, egyetemen), akikért tűzbe tenném a kezemet. Igazi kincsnek tartom őket, és boldog vagyok, amiért beléptek az életembe, mert eddig rengeteg örömöt okoztak - melyet én is igyekeztem és igyekezni is fogok viszonozni nekik, mert belegondolni is rossz, mi lenne, ha elveszíteném őket. Szóval köszönöm a Sorsnak, hogy összehozott velük, és köszönöm az új barátoknak, hogy mindenben számíthatok rájuk!
• + A jogsi: Bár korábbi bejegyzésekben olvashattátok már, elsőre sikerült idén mind a KRESZ, mind a forgalmi vizsgám, így november 6-a óta hivatalosan is B kategóriás autóvezető lettem. Az elején úgy voltam vele, hogy csak essek már túl rajta, de őszintén szólva, minden pillanatát élveztem. Jó volt ezt a friss és új tudást magamba szippantani, pláne, hogy baleseteknél is sokat nyom a latban, hogy a KRESZ szerint ki a hibás, kinek lenne elsőbbsége és a többi. Őszintén remélem, hogy olyan vezető leszek, aki észben tartja azt, amit tanult, és biztonságosan vezet majd az utakon - mert ebben eddig sikerrel jártam. 
• + A tánc: Tavasszal kezdtem táncot oktatni, akkor még csak helyettesítettem egy-egy órán a barátnőmet, amikor nem tudott volna jelen lenni. Régen jómagam is táncoltam, de iskolai elfoglaltságok miatt abba kellett hagynom. Azóta is nagyon hiányzott a mozgás, a zene, a ritmus, a sok koreográfia, ezért derült égbőli ajándékként ért a felkérés, hogy szeptembertől tanítsak egy saját csoportot. Bár "csak" hét táncos lányka jár hozzám, ők a legtündéribbek a világon: kedvesek, aranyosak, gyorsan tanulnak és nem kell rájuk szólni az órán. Komolyan, egyszer sem volt még rá példa! Remek velük dolgozni!
• + A kis hörcsögöm: Márciusban kaptam a páromtól az én kis boldogság-gombócomat, egy aranyhörcsögöt, aki a Bucus névre hallgat. Persze tény, hogy éjszaka nem lehet tőle aludni, nappal pedig játszani, mert ő akkor pihen, de időnként azért lehet vele találkozni (leginkább akkor, amikor a déli órákban felverem őt a ketrecben, aminek nagyon szokott örülni...). Bármi bajom volt eddig, csak a kezembe vettem a kis puha szőrgombolyagot, és minden gondom halványulni látszott. 
• + Az egyetem: Az érettségi után egy év kihagyással idén kezdtem el az egyetemet, és nem csak a gólyatábor volt szuper élmény, de maga a tény is, hogy ide járhatok. A vizsgák és a sok tanulás ellenére imádom, minden percét élvezem: annyival másabb, mint a gimnázium! Mintha egy új életbe csöppentem volna, egy megpróbáltatásokkal teli, ám sokat ígérő életbe.
• - A drága kutyusom..: Nemrégiben tettem közzé egy cikket a blogon: sajnos a kutyusom, aki több, mint tíz évig volt mellettem jóban és rosszban, akivel gyakorlatilag felnőttem és aki megtanította, hogy mennyire hozzánk tud nőni egy háziállat, elment... Még most is friss a seb: hiányzik az ugatása, a hűséges nézése, a játékos, vidám kedve, ami rám is átragadt, ahányszor csak mellette voltam... De tudom, hogy egy jó helyen van, ahol már nem fáj neki semmi. Én pedig sosem fogom elfelejteni őt!
• - Az a sok halálozás..: Nem tudom, mi történik, komolyan, de az elmúlt 1-2 évben megszaporodott a halálozások száma és olyan emberek mennek el a világból, akik nélkül jóformán el sem tudod képzelni a létezését! Kékes Zoltán, Chuck Berry, Usztics Mátyás, Roger Moore, Chester Bennington, Benkő Géza, Fábián Juli... csak néhányan a sok közül, akik alkottak valamit, és akiket sosem fogunk elfelejteni. 

- A kedvenc filmem 2017-ben:

Valójában nem tudok dönteni, hiszen számos kiváló film került bemutatásra a mozikban. Jó párat volt szerencsém megnézni, de ha ki kellene emelnem a Top 3-at közülük, akkor a Dunkirket, az AZ-t és a Fűrészt mondanám. Amit a következő egy hónapban tervezek megnézni - mert sajnos nem láttam, de csupa jókat hallottam róla -, az a Kincsem, A viszkis, az Annabelle 2 és a Hóember. 

- A kedvenc zeném 2017-ben:

Na, itt is a bőség zavarában küszködöm! Rengeteg olyan zene "született" 2017-ben, amit rég vártam, vagy ami kellemes csalódást okozott nekem. Ha ezek közül is Top 3-at kellene mondani: Ed Sheeran - Perfect, Little Mix - Touch, Zayn ft. Sia - Dusk Till Dawn. Egyébként rengeteg másik szám is a kedvenceim közé került, de túl hosszú lenne a lista, így nem írnám le. 

- Mit tanultam 2017-től?

• Azt, hogy semmi sem lehetetlen. Komolyan mondom! Azt gondoltam, nem fogok bejutni arra az egyetemre és arra a szakra, amelyről nagyon rég álmodom, de sikerült! Csakis azért, mert nem adtam fel és keményen dolgoztam azért, hogy álmaim helyén és szakmájában tanuljak. Ha pedig be is jutok, gondoltam, úgysem tudom megállni a helyemet, elvégre, elég kemény az egyetemi élet. De - hála az égnek - eddig ezzel sincs gond, remélhetőleg nem is lesz. 
• Azt, hogy ne becsüld le magad! Azt hittem, én egy olyan ember vagyok, akinek az életét senki sem irigyli, akire senki nem akar hasonlítani, hiszen miért is akarna? Egyszerű, teljesen hétköznapi lány vagyok, nem éppen világmegváltó és nagyra törő álmokkal, de úgy tűnik, van, akinek ez kell. A táncos lánykáim - és újabban azt vettem észre, néhány közeli barátom - felnéznek rám és gyakran hangoztatják, hogy olyanok szeretnének lenni, mint én. El sem tudom mondani, ez mennyire jól esik!
• Azt, hogy fontosak a szeretteink! A világ rohan, az idő gyorsan telik, de szerencsére vannak, akikre számíthatsz. És mivel az élet múlandó, minden velük töltött percet meg kell ragadni és élvezni addig, amíg csak lehet!

- Mit várok 2018-tól?

• Kevesebb halált. Viccen kívül, jó lenne látni, hogy a nagy legendák és sokat alkotó hírességek, illetve a hozzánk közelálló szeretteink nem mennek el idő előtt. A halál gondolatához nyilván soha nem lehet hozzászokni, de bízom benne, hogy a következő év valamennyiünk számára békésen fog eltelni. 
• Újabb csoportot. Ha minden igaz, februártól egy újabb tánccsoport tanára leszek, aminek őszintén örülök, hiszen a szenvedélyem a tánc, és jó látni, hogy a gyerekek igyekeznek róla minden tudást magukba szippantani. Már várom. Csak jussunk el odáig! 
• Jó tanulmányi átlagot. Bár eddig nem panaszkodhatok, ez még csak az első félévem volt az egyetemen. Remélem, hogy az összes januári vizsgám jól sikerül és nem bukok meg semmiből, illetve bízom benne, hogy a második és harmadik félévem is gondtalanul telik el, aztán pedig: helló, ösztöndíj!
• Több időt a barátaimmal. Sajnos idén meglehetősen keveset tudtam találkozni a barátaimmal, mert nehéz volt összeegyeztetni, kinek milyen időpont jó egy közös programra: mindenki elfoglalt, mindenki rohan, én is elég sokszor vontam ki magamat a dolog alól, de bízom benne, hogy 2018-ban sűrűbben találkozhatok majd velük!

- És a fogadalmam...

... szeretnék jobb ember lenni. Mármint, nem a szó legszorosabb értelmében, de szeretném megfogadni, hogy több időt töltök majd a szeretteimmel (legyen az családtag vagy barát), és minél többet kedveskedek majd nekik. 

Oké, lehet, hogy ez klisés és elég bénán hangzik, de számomra fontos, és törekedni fogok arra, hogy megvalósítsam. 

Hát, fiúk-lányok, azt hiszem, ez minden, amit meg szerettem volna osztani veletek (is). 

Mit gondoltok, megvalósítható a fogadalmam? Ti szoktatok újévi fogadalmat tenni? Ha igen, jövőre mit szeretnétek elérni? 

Írjátok meg kommentben, nagyon kíváncsi vagyok rá! 

És mivel holnap nem leszek gépközelben... nagyon boldog, szeretetben és sikerekben gazdag újévet kívánok Nektek! Őszintén remélem, hogy eléritek mindazt, amit célul tűztetek ki magatok elé, és boldogan telnek majd a 2018-as évi napjaitok!

BUÉK és xoxo: Gin