Kritika #6 - Windfall pillérei

Sziasztok! 

Ma legújabb kritikámmal érkezem, melyet egyik állandó olvasóm kért tőlem A. T. Jolt. Blogján, a Jolt írásain belül több történet is található, ám a drága író külön a Windfall pillérei c. sorozatáról szeretett volna tőlem véleményezést olvasni. Íme a várt kritika:

Kinézet: A írónő nem kért véleményezést a blog külsejéről.

Tartalom: A fülszöveget elolvasása után arra lettem figyelmes, hogy a szám (szinte sz szerint) tárva nyitva maradt. Terjedelemre, tartalomra mind tökéletes, könnyű szerrel el tudnám képzelni egy kiadott könyv borítójának hátulján. Leírja, mi áll a sztori középpontjában, miből adódik a konfliktus, és mindeközben rengeteg megválaszolatlan kérdést hagy függni a levegőben. 

Ahogy megtudhatjuk a bevezetőből, a történet műfajai a fantasy, a sci-fi és a rejtély határain belül keverednek, manapság pedig ezen témájú blogok kisebbségben vannak, de a meglévők között is kevés olyan akad, amely igényes, nem pedig valamely világklasszis koppantása. 

Az előszó (másképp prológus) egy teljesen hétköznapi szituációba csöppenti bele az olvasót: van egy valaki, aki E/1-ben a mesélő szerepét kapta, s ahelyett, hogy kocsmatúrázni, bulizni menne a barátaival, inkább a tanulás mellett dönt, és a kolesz melletti kávézóba ül be lazítani. Az ottani beszédes, közvetlen tulajdonos, akit Gregnek hívnak, egy újságcikk kapcsán elkezd mesélni neki Windfall pilléreiről. Nagyon érdekes megoldás, hogy van egy sztori, amelyet úgy mesélsz el, hogy külön, egy másik történetbe szövöd bele. Tehát a lényeg, hogy Greg által ismerjük meg Windfall történetét, melyből eddig csak a hat részből álló Nulladik Pillért publikáltad.

Ám ezek a fejezetek hosszúak, tartalmasak, egytől-egyig izgalmasak. Lássuk is a Nulladik Pillérben történt eseményeket! Megismerjük Flynnt, a veteránt, aki a Kékek és Feketék háborújában is keményen harcolt, így igen tapasztalt katonának mondható - ráadásul idősebb is, sokat megélt és tapasztalt már, ért az élethez. Nem az ő szemszögéből, de mégis rajta keresztül követhetjük nyomon az eseményeket. Már a kezdetektől fontos szereplő, hiszen először csak neki tudjuk meg a nevét, a többiek csak: csapos, egy Kék, egy Fekete, és a többi. Mint kiderül, a Xitonokkal folytatott háborúban az emberek hátrányban vannak, vesztésre állnak, mégpedig azért, mert egymással is harcban állnak, néhányan hű Kék pártiak, páran a Feketék táborát erősítik, így nincs kompromisszum, ezt pedig mind Flynn, mind pedig az első fejezet végén felbukkanó rejtélyes idegen is megmondja. 

A második fejezetben megismerjük Crosst és egy társát, Parkert, akik az erdőben vadásznak, kissé már messzire kerülve a menedéktáboruktól. Ha jól vettem ki a szövegből, a Kékek táborát erősítették egykoron (vagy erősítik most is), így alapos katonai kiképzést kaptak, melynek bármikor hasznát tudják venni, akár most is, a vadak leterítése közben. Sajnos azonban egy állattal sem találkoznak az erdőben: vagy mások vadászták le, vagy a Xitanok ijesztették el őket a környékről. Bele is botlanak egy démonba, akit Crossnak sikerül néhány lövéssel leterítenie. Mesterlövészként igen pontosan céloz, így azelőtt lelőtte a Xitant, mielőtt az bármit tehetett volna - azonban utoljára még üvöltött egyet, felhívva ezzel a többi többi Xitan figyelmét, akik nemsokára meg is mutatták magukat. Parker Cross kérésére visszament figyelmeztetni a tábort, így a mesterlövész egyedül maradt velük. Egy izgalmasan és élethűen leírt csatajelenetnek köszönhetően tudjuk, jó néhányat leterített, ám közben megsebesült, így kezdett el a tábor felé futni remélve, hogy nemsokára kap egy kis segítséget. 

A harmadik fejezet főszereplője Cross harcos bajtársa, Pace, aki - bár kardforgatási technikája tökéletes, - a menedéktábor egy épületében gyakorol. Suhintás. A koncentrációt igénylő tevékenységben Flynn zavarja őt meg, aminek Pace először egyáltalán nem örül, mégis rájön, van miért tisztelnie az öreget, hiszen amint Parker megérkezik a táborba és elújságolja, hogy közelednek a Xitanok, mindenki - Pace és Flynn kivételével - újabb menedéket keres magának. A két harcosnak azonban eltökélt szándéka, hogy megmentse Cross életét - legalábbis Pace így akarja, Flynn pedig követi, hogy ne essen baja a fiatal harcosnak. A harmadik fejezet nem csupán azért fordulópont, mert újabb fontos karaktert ismernek meg az olvasók, de itt fonódik össze számos szereplő élete: Parker, Pace és Flynn találkoznak, amit személy szerint én is tűkön ülve vártam, hiszen mind pozitív, bátor, erős és szerethető karakter, a maga módján.

A folytatás egyre izgalmasabb: Pace, Cross, Flynn és egy fiatal lány a bunkerben találják magukat, miután a tető rájuk omlott egy robbanás következtében. A negyedik rész nem csupán a történet előrehaladta miatt lényeges, hanem azért is, mert az összes eddigi, fontos szereplő egy helyre kerül, összezárva lesznek, ezáltal olvasóként alaposabban megismerhetjük őket, s azt is megtudhatjuk, milyen a kapcsolatuk egymás között, hogyan viszonyulnak a másikhoz. Kezdeti nehézségeiket és bizalmatlanságukat félretéve összefognak, hogy közösen szabaduljanak ki az alagútrendszerből.

Sajnálatos módon időhiány és egyéb elfoglaltságok miatt csupán a negyedik fejezetig tudtam elolvasni a sztorit, ám láttam, azóta újabb részek kerültek fel a blogra, melyeket - amint időm engedi - nem mulasztok elolvasni.

Őszintén mondom, szeretek kritikát írni, mert segítek vele másoknak azzal, hogy igyekszem minél részletesebben kifejteni a véleményemet a munkájukról, miután lelkiismeretesen elolvastam a publikált fejezetek nagy részét. Szerencsésnek érzem magamat, hogy sokan írtak már kritikakéréssel kapcsolatban, így rengeteg jobbnál jobb történetet olvashattam már el. A tied is az általam értékelt legjobbak közé tartozik: kellemes csalódás volt számomra a Windfall pillérei. A fülszöveg elolvasása után azt gondoltam: fantasy, tele kitalált helyekkel, lényekkel, sok-sok harccal. Ez mind jól hangzik, de a legjobbaknak is nehéz mindezt úgy megvalósítani, hogy az apró részletek is megelevenedjenek az olvasó szeme előtt. Neked sikerült, nem is akárhogyan: hihetetlenül életszerűen mutattál be mindent, ebből is látszik, hogy pontosan, precízen kigondoltad a történeted valamennyi részletét, sajátos fantáziavilágodat vetítve ki a rendszeres olvasóid elé. Remek munka, remek elképzelés, remek megvalósítás!

5/5

Szereplők: Nos, jó néhány fontos karaktered tűnik fel a történtben, akikről érdemes lenne hosszú órákig írni -  azonban a hely kevés, és én sem szeretném tovább húzni a kritika közzétételét, így röviden, de lényegre törően szeretném felvázolni a szereplőid fontosságát és róluk kialakult véleményemet. 

Akit név szerint elsőként ismerünk meg, az Flynn, az idős veterán. Bár nyers stílusa van, mégis megnevetteti az olvasót. Meglehetősen pozitív karakter, nem csak emiatt, de sokat megélt már, így tapasztalata, bölcsessége a többi szereplő hasznára válik. Olykor kissé cinikus, szarkasztikus, de ez tökéletesen egészíti ki a már így is teljesen felépített személyiségét. A társaságban ő az egyik olyan ember, akire az életemet habozás nélkül rábíznám, mert - bár sokat iszik, kevésszer teljesen józan, s olykor depresszióba esve az élettől is elmegy a kedve, - még idős korára is remekül ért a harchoz, a túléléshez. 

A másik kedvenc karakterem Pace, aki talán a legközelebb áll hozzám. Mindenkinél ügyesebb kardforgató, remek harcos és ráadásként fiatal is, ereje teljében van. Tipikusan úgy képzelem el, mint egy kimondottan jóképű, titokzatos rosszfiút - ám nála tudjuk, hogy nagyon is jó ember. Harcos, távolságtartó modora a háborúskodások során nyilván felerősödhetett, de tudomást szerzünk az érzelmesebb, emberibb oldaláról is, amikor Flynn meglátja, hogy verseket ír. Ideális karakter, akinek helyén van a szíve, s bár nem nyílik meg mindenki előtt, kész megvédeni Windfallt a Xitanok támadásaitól. 

Cross Pace bajtársa, régóta ismerik egymást - legalábbis a szövegből ez derül ki. Az ő stílusa még Flynnénél is nyersebb, szívesen szúr oda az embereknek egy-egy rosszindulatú, lekezelő megjegyzést, ám a szíve mélyén ő is jó ember. Tapasztalt harcos, az életét is feláldozná, hogy végezzen a Xitanokkal.

Cross egyik társát, Parkert csak nagy vonalakban ismerhetjük meg. Ő is szeret harcolni, ám ha látja, hogy kockázatos a dolog, inkább más tervhez folyamodna, ellenben Crossal, aki képtelen lenne beismerni, ha a csata mérlege nem az ő javukra billen. Parker alárendelt, jól látszik abból is, hogy teljesíti Cross parancsait. Még fiatal, sok tanulnivalója van, de van egy olyan érzésem, hogy ilyen remek karakterek mellett az ő jellemfejlődése is hamar pozitív irányt vesz. 

Végül a néma lányt tudnám még megemlíteni, aki felkeltette az érdeklődésemet, s szerintem több olvasóét is, hiszen nem tudunk róla mást, csak a nevét, és hogy komoly pozíciójú hírszerző volt a híres Cage csapatában. Az, hogy mennyi idős, mit csinált a táborban, hogyan némult meg, nem derül ki, de enélkül is egyértelműen tudni lehet, hogy pozitív karakter, hiszen annak ellenére, hogy a föld alatt reked, sebesülten, akkor is csak másokon akar segíteni, holott ő maga is nagy bajban van. Önzetlen, segítőkész, nekem abszolút szimpatikus karakter - talán azért is, mert kicsit magamat látom benne, könnyen azonosulok vele.

Végiggondolva, személy szerint nekem mindegyik karakter szimpatikus. Valamennyien sok pozitív jellemvonással büszkélkedhetnek, és bár különbözőek, sok szempontból, mégis van bennük közös: a harci vágy, az önzetlenség, az összetartás ereje. Ugyan negatív karakterrel még nem találkoztam, szerintem szükségszerű lenne - minden sztoriban van olyan, aki nehéz helyzetben is megpróbálja még jobban megkeseríteni a főbb szereplők életét. Bár nem tudhatom, hogy a későbbi, még általam nem olvasott fejezetekben felbukkan e negatív karakter, mindenképpen előnyös lenne beleszőni egyet a történetszálakba. 

5/5

Helyesírás, fogalmazás: Elképesztően írsz. De tényleg, ezt nem is nagyon lehet hosszasan kifejteni - bár kötelességemnek érzem megpróbálni. Először is azzal kezdeném, hogy maga a műfaj választás már egy bölcs és előnyös döntés volt. Igaz, nehéz fába vágtad a fejszédet, hiszen a fantasy terén manapság nehéz újat, különlegeset alkotni. Ha pedig mégis megszületik egy egyedi ötlet, gondoskodni kell a kivitelezéséről, így jelen esetben arról, hogy a szöveg hibák nélkül kerüljön az olvasók elé. 

A te esetedben egyértelműen kijelenthető, hogy jó írói vénával rendelkezel. Azt ugyan nem tudom, mennyi idő vagy és mióta írsz, de talán nem is számít, hiszen a tehetség nem ezekben mutatkozik meg. Az egyszerűen csak jön, mint ahogyan nálad is megmutatkozott. A stílusod eléggé egyéni, szinte a profizmus határát súrolja. Olvastam már olyan kiadott könyveket, melyek meg sem közelítették a te szintedet, már ami a stílus tálalását illeti, mégis világklasszisok lettek. Jó, persze, mindenkinek más az ízlése, mindenki szerint más a "jó iromány". Szerintem a tied jó: némi irónia, humor, de egyenes mondanivaló található a megírt sorok között. Mindez pedig, idővel a védjegyeddé fog válni, és ha már sok-sok olvasód lesz (márpedig miért ne lenne, hiszen megérdemled), indulsz egy anonim novellaíró versenyen, akkor fel fogják ismerni, hogy: "Ó, ez Jolt írása! A nyakamat tenném rá!"

A helyesírásoddal is meg voltam elégedve, nem láttam elírást, elgépelést az eddigi fejezetek között. A párbeszédeid is pontosak, szabályosak, mindig megfelelően vannak beépítve a szövegkörnyezetbe. A leírásaidra szintén nem tudok semmi rosszat mondani: tartalmasak, alaposak, szinte megjelenítik az adott szituációt/ életképet a szem előtt. 

Elírást, vesszőhibát vagy egyéb helyesírási hibát szintén nem találtam, mindkettőnk nagy örömére. Már csak ezért is (!) volt egy élmény olvasni a blogodat, hiszen mennyivel könnyebb dolga van az embernek, ha egy gördülékeny, hibamentes szöveget olvas? Jobb, mintha lépten-nyomon ki kellene javítania magában az író alkotását. 

Egyedül egy "hibát" véltem felfedezni a hat rész elolvasása során, ami azért valljuk be, nagyon jó arány. A prológusban szúrt szemet nekem az alábbi mondatrészed:

"...és nemcsak gyönyörű volt, de népszerű a turisták és kalandvágyók körében." 

"...és nemcsak gyönyörű volt, de népszerű a turisták és kalandvágyók körében is." - Bár csupán egyetlen szó hiányzott a mondat végéről, mégis több értelmet ad így az egész szövegkörnyezetnek, nem gondolod?

Ezen kívül azonban azt kell mondanom, az írásod tökéletes. A szó legszorosabb értelmében, elvégre, hibákat nem vétettél, a szöveg mindig logikus, jól felépített, a fogalmazásod pedig lenyűgözően élethű. Egy rossz szavam nem lehet rá, neked pedig nagyon büszkének kellene lenned, hogy ilyen szinten képes vagy egy szöveg megalkotására.

5/5

Összesen: 15/15

Végezetül szeretnék őszintén gratulálni a bloghoz, hiszen az egyedi történet és kellően megformált karakterek mellett kiválóan sikerült megvalósítanod az izgalmas csatajeleneteket, a szereplők jellemzését, az adott tájak leírását és alaposan felépítetted magát a fantázia világot, csakis a kreativitásodnak és képzelőerődnek köszönhetően. 

Amint időm engedi, mindenképpen visszanézek az oldaladra, hogy folytathassam a történet olvasását!

xoxo: Gin