Oldalak

2017. április 20., csütörtök

A depresszióról - Van kiút?

Sziasztok!

A mai bejegyzés kissé hosszabb lesz a szokottabbaknál, mert egy eléggé kényes témáról szerettem volna írni nektek, a depresszióról, s ennek több oka is van. Egyrészt, rengeteg mai fiatal küzd ezzel a "betegséggel", akik úgy érzik, nem találnak reményt, hitet, vagy segítséget a kigyógyuláshoz,másrészt személyes tapasztalat alapján engem is érint a dolog, éppen ezért bátorkodtam erőt meríteni magamon, hogy minden gondolatomat megosszam veletek, és azokkal, akik érzik magukon a depresszió elhatalmasodását. Szeretnék nektek reményt, segítséget nyújtani, hogy tudjátok, nem vagytok egyedül! Mert azt hiszem, ez a legfontosabb szempont az egészben...

Pontosan mi a depresszió?
A depresszió sokáig, tartósan fennálló rosszkedvű, szomorú, olykor önmarcangoló lelkiállapot, amelyben úgy érezzük, az élet kilátástalannak, feleslegesnek, a problémák leküzdhetetlennek tűnnek. A depresszió először csak magát a beteget keríti hatalmába, löki szenvedésbe, de idővel mindez a környezetére is ki fog hatni. Az állandó hangulatzavarok nagyban befolyásolják az étvágyat, a munkaképességet, az alvást, a személyes kapcsolatokat, sőt, az életről, a világról alkotott felfogást is.

Manapság egyre több embert érint a hangulatzavar, melyre főként a napi események tudnak hatni - ezek felvidíthatnak, letörhetnek minket, ám ezek az érzések hihetetlen gyorsasággal váltakoznak.
Fontos megemlíteni, hogy a gyakori hangulatzavar nem feltétlen jelent depressziót. Akinek egyre stresszesebb az élete, a munkája, keveset tud pihenni, annak hosszútávon leterhelődik a szervezete, de néhány nap lazítás után minden a régi kerékvágásban működik náluk tovább. A depressziós emberek azonban mások, náluk minden egyes érzésnek, eseménynek nagyobb súlya van, mint egy átlag, egészséges embernél.
Bár azt mondják, ezen érzések között nincs sok különbség, mert kiegyenlíti egymást a pozitív és negatív élmény, ebben vitába szállnék, elvégre, a negatívabb élmények kétszer olyan kellemetlenül hatnak a depressziósokra, mintha pozitív élmény érné őket. A rosszat sokkal inkább át tudják érezni, több ideig rágódnak rajta és emésztik magukat, emellett pedig egy kisebb jó dolog sajnos el is törpülhet.
A súlyosabb eseteknél az örömérzés teljesen ki is veszhet az emberből, s fokozatosan a negatív, rossz dolgokra fókuszál. Értéktelennek tartja magát, bűntudatot érez, s olyan dolgok miatt okolja magát, amelyek valójában nem is az ő hibái. Esetenként a halál gondolata is felmerülhet, ez azonban már nagyon előrehaladott stádium.

A depresszió érzelmi tünetei:
A beteg lehangoltnak, bánatosnak, szerencsétlennek és elutasítottnak érzi magát, örömre kevés okot talál, s gyakrabban jönnek elő nála a szorongási, dühöngési vagy idegeskedési tünetek. Súlyosabb esetben úgy hiszi, ha segítséget kér valakitől, nem fogja megkapni, magára marad.

A depresszió motivációs tünetei:
A beteg érdeklődése a külvilágban zajló események iránt elveszik, kevésbé foglalkoztatják olyan dolgok, amelyek a környezetében történnek. Apró dolgokról is úgy gondolhatják, nagy erőfeszítésbe telik nekik, így lassan már a baráti kapcsolatok ápolásáról, az evésről, a szexuális életről is kezdenek lemondani, vagy legalábbis egyiket sem csinálják kellő lelkesedéssel és lendülettel. A depressziós arra vágyik, hogy békén, egyedül hagyják, ne foglalkozzanak vele, egy másik része viszont belülről segítségért kiált, így nagyon nehéz nekik külső segítséget elfogadniuk.

Viselkedéses tünetek:
A depressziós emberek idővel egyre több és több időt töltenek ágyban, csak ott érzik jól magukat. A munkájuk terén egyre kevésbé produktívak. Életkedvük alábbhagy, lelassulnak, halkabb hangon beszélnek, tekintetüket sokszor szegezik a földre, olykor összegörnyedten járnak.

Kognitív (gondolkodáson alapuló) tünetek:
A betegek önmagukról rossz véleménnyel vannak, elégedetlenek a külsejükkel, mindenáron hibát akarnak találni magukon, s emiatt megfelelési kényszer alakul ki náluk, amitől másoktól alacsonyabb rendűnek érzik magukat. A sok negatív eseményért magukat okolják, nem hiszik el, hogy jó teljesítmény elérésére is képesek lehetnek. Mindenben rosszat látnak, rossz dolgokra asszociálnak, negatív jövőképet alakítanak ki maguknak.

Szomatikus (testre vonatkozó) tünetek:
A depresszió elhatalmasodása során egyre gyakoribbá válnak a fejfájások, szédülések, emésztési zavarok, a székrekedés, hiszen az állandó stresszes, lehangolt állapot a beteg szervezetére is kihat. Gyakoriak az evési-, alvásavarok, a beteg egyre inkább fáradtabb, bármennyire is sikerül olykor kipihennie magát.


A depresszió kezelése:
Ha valakiről megállapítják, hogy depressziós - vagy orvosi segítséggel, vagy saját magától -, az első kérdés, amit feltesz magának, hogy vajon terápia és gyógyszerek nélkül képes e egyedül felépülni. A válasz sajnos nagy százalékban nem. Azonban az a kevés esély még ott lóg a levegőben, amit maximálisan ki kell használni. Törekednünk kell arra, hogy a jó dolgokkal többet foglalkozzunk, jobban átérezzük az örömöt, amelyet nyújtanak, s bár ez ilyenkor igen nehéz, véleményem szerint ki kell tűzni magunk elé egy célt, akár egy napi, heti célt, amely beteljesülésének érdekében mindent meg kell tennünk. Ez lehet akár például egy tétel megtanulása, a házi megírása, egy vers írása, egy finom édesség elkészítése, stb. Bármilyen apró jellegű is a cél, amit kitűzünk, amint érezzük, hogy sikerül, vagy próbálkoztunk érte/ miatta, rögtön emelkedik a boldogságszintünk.
A másik módszer, amit ajánlani tudok, az írás. Szerencsére a bloggerek azért bloggerek, mert szeretnek írni, ám ha te depressziós vagy, de még nem igazán próbálkoztál vele, itt az alkalom. Ha félsz megbeszélni valakivel a gondodat, megosztani ezt a titkot mással, egyenlőre nem szükséges, amíg nem érzed késznek rá magadat. Addig azonban vegyél elő papírt, tollat, vagy csak nyiss meg egy word dokumentumot, s kezdj neki az írásnak! Ez lehet bármi, vers, novella, pár soros kis szösszenet... de a lényeg, ha kiírod magadból, ami bánt, megkönnyebbülsz.
Végső soron azonban, ami elkerülhetetlen: beszélj másokkal! Ha van olyan személy, akiben megbízol, például a szüleid, a legjobb barátod, a szerelmed, ne félj elmondani nekik, hogy érzed magadat, mik a problémáid, hiszen, ha te ezt rögtön nem is érzed, ők maximálisan melletted állnak és segítenek mindenben, amiben tudnak. A beszéd pedig bizonyítottan segít a lélek könnyítésén.
Legtöbb esetben, főleg súlyosabb eseteknél azonban a pszichoterápia, illetve a gyógyszeres kezelés tud maradandó segítséget nyújtani. A terápia előrehaladtával a gyógyszerek elhagyhatóak lesznek, de amennyiben ezt a folyamatot válasszuk a gyógyulás érdekében, számolnunk kell vele, hogy hosszú hónapokig, évekig is eltarthat, mire teljesen rendbe fogunk jönni, bár ez a fentebb említett, gyógyszer és pszichológus nélküli terápiára is vonatkozik, hiszen szakemberi beavatkozás hiányában még nehezebb a gyógyulási folyamat.

A választás a Te kezedben van!
Bár ez klisének hangzik, de igaz. Ahogyan a súlyos, rákos betegeknél is döntő százalékban szerepet játszik az akaraterő, ez a depresszióra - és egyébként szinte minden betegségre - is igaz. Ha nem akarunk, nem is fogunk felépülni. De miért ne akarnánk? Hiszen az életben annyi szép dolog van, csak észre kell vennünk!
A mai rohanó világban egyébként is gyakran figyelmen kívül hagyják az emberek a szépséget, az értékeket, legyen az mondjuk egy város szélén álló gyönyörűen virágzó fa - hiába megyünk el mellette minden nap, ha sietünk a munkahelyre, futunk a busz után, elautózunk anélkül, hogy észrevennénk, ami óriási probléma. Az öröm az apró szépségekben is rejlik, így ne féljünk meg megállni egy percre, megcsodálni a fát, hiszen a sok pozitív energia, ami belőle árad, minket is boldogsággal tölt el.
Furcsa példa, de teljesen hétköznapi. Van, hogy minden nap megtesszük a szokásos kis utunkat a háztól a buszmegállóig, vagy a kis sarki közértig anélkül, hogy lassan sétálnánk és nézelődnénk közbe, figyelemmel kísérnénk a környezetünk változásait. A magam példájából kiindulva, a buszmegállóhoz vezető utcában kétoldalt cseresznyefasor áll. A téli, hidegebb időkben kopárok voltak, nem is néztem rájuk, csak igyekeztem a buszhoz, vagy haza, hogy mielőbb melegben lehessek. A minap pedig arra eszméltem, hogy mindegyik gyönyörű virágos lombbal pompázik, mintha egyetlen perc alatt változott volna meg a táj körülöttem. Pedig nem, csak nem vettem észre, mert nem is figyeltem rá. A kis virágok már tavasz elején megjelentek, a bimbók lassan kezdtek el csak virágokba borulni, s ez a természetesen szép folyamat előttem rejtett maradt, nem tudtam végignézni, ahogyan a virágok napról napra egyre szebbé válnak, mert nem figyeltem rájuk. Mára azonban ezt bánom, hiszen bizonyíték arra, hogy apró, másnak jelentéktelennek tűnő dolgokban is örömét lelheti az ember.
A tavasz és a nyár pedig különösen kedves évszakok, a jó idő érkezésével a természet is pompázni kezd, megjelennek az állatvilág képviselői, a lepkék, színes pillangók, csiripelő madarak, s egyetlen képre illesztve ez mind gyönyörű látvány. Egyszerűen okot ad a boldogságra.
Így a legfontosabb tanácsom: nézzünk szét magunk körül! Vegyük észre azokat a dolgokat, képkockákat, amelyek eddig elkerülték a figyelmünket! Rajtunk múlik, hogy fel szeretnénk e épülni, vagy sem. De gondoljunk bele, egészségesen mennyivel szebb és jobb az élet...
A halál gondolatát pedig kerüljük! Egyrészt a gyávaság, akaratgyengeség jele, másrészt csak gondoljunk bele, mennyien vannak, akik szeretnek minket, és mekkora fájdalmat okoznánk nekik azzal, ha kioltanánk az életünket. Ha már te boldogtalan vagy, másokat ne tegyél azzá, inkább koncentrálj a gyógyulásra!

Két lehetőség van:
  • önerőből állunk talpra, esetleg a szeretteink támogatásával, vagy
  • terápiával és gyógyszeres kezeléssel próbálunk kilábalni a depresszióból.
Mivel sem pszichológus, sem orvos nem vagyok, így csak az első variációhoz tudok segítséget nyújtani nektek.

Mit tegyünk házilag a depresszióból való kigyógyulásért?
  • Lehetőleg csökkentsük a napi kávé mennyiségét, vagy ha lehet, teljesen hagyjuk el! A koffein ébren tart minket, s az alvászavarral küszködőknek enélkül is nehéz elaludni.
  • Ne diétázzunk, ne fogyókúrázzunk! Az étvágytalanság gyakori tünet, így együk azt, ami jól esik. Persze azért ne zsíros szalonnából és chipsből álljon a napi menünk, de felesleges ételmegvonással kínozni a szervezetünket.
  • Mozogjunk rendszeresen! Köztudott, hogy a mozgás - amire akár napi 15-20 perc is elegendő lehet - jótékony hatással van a szervezetre. Formában tart, erősíti az izmokat, s jelentősen javítja a kedélyállapotot, emellett boldogsághormont termel.
  • Tartsunk távolságot a "rossztól"! Ha tudjuk, hogy bizonyos dolgok, emberek, helyek felzaklatnak minket, próbáljuk elkerülni ezeket, hiszen a kevesebb negatív élmény is elősegíti a gyógyulási folyamatot.
  • Kerüljük a nagyobb döntéseket! Ha ezek ugyanis nem sikerülnek, csalódottak leszünk, magunkat okolhatjuk a történtekért. Kisebb célok kitűzése megengedett, de ezekről már fentebb írtam néhány gondolatot. 
  • Szerezzünk be háziállatot! Az állatok köztudottan csökkentik a depresszió érzését. Egy kutyus vagy egy aranyos cica, de bármilyen háziállat tartása segíthet a gyógyulásban, ha eleget foglalkozunk velük. Az állatok hálás lények, hiányzik belőlük az emberi kétszínűség és agresszivitás, ezért tudnak az ember hű társai lenni. 
  • A depis dalokat hanyagoljuk egy időre, próbáljunk pörgősebb, vidámabb zenékre hangolódni, amelyek ritmust is adnak, s elengedhetetlen társunk lehet a testmozgás mellett!
Nyilvánvalóan vannak még apróbb tippek, módszerek, kevésbé ismert praktikák a depresszió önálló, "házi" kezelésére, de úgy gondoltam, a legfontosabbakat, leghasznosabbakat megosztom veletek, remélve, hogy a segítségetekre lesz.

Sajnálom, hogy a vártnál hosszabb lett a bejegyzés, de a depressziós egy olyan fogalom, egy olyan fontos betegség, amelyről nem lehet röviden összefoglalva írni. Így is igyekeztem, hogy ne kisregény legyen a cikkből, mert azok számára, akik nem küzdenek a betegséggel, unalmas lehet az írás. Viszont a depressziósoknak fontos mérföldkő, segítség és remény, hogy ezt nem egyedül kell végigcsinálniuk. 
Őszinte leszek hozzátok, s ezzel néhány embert talán meg is lepek, de korábban én is depressziós voltam. Illetve vagyok, vagyis éppen kigyógyuló állapotomat élem. Külsőre ez egyáltalán nem látszott rajtam, senki sem gondolta volna, akinek korábban elárultam a titkomat. De belül éreztem és változtatni akartam. Terápia és gyógyszer nélkül sikerült olyan szintre jutnom a szeretteim támogatásával, az életmódom változtatásával, amely már közel sem nevezhető depressziós állapotnak. Így kérlek titeket, ha féltek segítséget kérni, vagy csak ha beszélgetni szeretnétek valakivel erről, nyugodtan írjatok nekem e-mailt: gmerkwart@gmail.com.

Válaszolva a bejegyzés címére: igen!
Ne tartsátok magatokban!
Ott segítek, ahol tudok: Gin

Végezetül pedig, hadd mutassam meg egy rövid írásomat nektek, amelyet korábban alkottam, amikor egyedül éreztem magamat, s azt hittem, senki nem tud rajtam segíteni... kompenzáltam egy szomorúbb aláfestő zenével, de a lényeg maga a szöveg, egy mélyről jövő segélykiáltás:










4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm a véleményt, örülök, ha egyetértesz! :)

      Törlés
  2. Drága M. Gin!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket, én teljes mértékben egyetértek veled. Mint érintett, úgy gondolom, kellően át tudtad adni, mi az a depresszió, mit éreznek ilyenkor az emberek és mi segítene nekik kilábalni belőle. Én azt mondom, hogy egyedül kikászálódni belőle nagyon nehéz, és nem is azonnal valósul meg. Nagyon sok időre van szükség, amíg magában helyrerakja a dolgokat az ember. Én úgy érzem, eljutok egy bizonyos fázisig, aztán visszazuhanok.
    A legfontosabb dolog, hogy ilyenkor találjanak valami hobbit. Mindegy, mi az, de nagyon ragaszkodjanak hozzá. Én így vészeltem át a legnehezebb időszakaimat az életben. Eleinte játszottam, majd írni és szerkeszteni kezdtem, amit azóta is folytatok.
    Minden jót,
    Brynn ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Brynn!

      Köszönöm a hozzászólást. Örülök, ha hitelesnek érezted a cikket, éppen ezért is gondoltam megírni, hiszen csak olyan tud írni erről a témáról, aki érintett benne - ahogyan te magad mondtad.
      Egyedül valóban nehéz elérni a gyógyulást - sajnos. Én is megközelítőleg öt-hat éve csöppentem ebbe a szituációba, de az első években még fel sem tűnt, csak 2015 végén tudatosult bennem. Akkor kicsit sajnáltattam magamat, ahogy kellett, de azóta megpróbálok mindent megtenni azért, hogy kilábaljak belőle és szerintem jó úton haladok. Remélem, másnak is sikere lesz benne.
      És őszintén bízom abban, hogy neked is sikerül majd. Ha gondolod, nekem nyugodtan írhatsz bármikor!
      Köszönöm a véleményt, a tanácsot, melyet írtál!

      Puszi: Gin

      Törlés