Sziasztok, drágáim!
Ismét egy kicsit filozofálgatós, sokakat érintő témával kapcsolatos cikkel érkeztem hozzátok.
Rengetegen elégedetlenek magukkal, sokszor teljesen feleslegesen. Komolyan, mintha a nők programjába bele lenne kódolva, hogy mindig keressünk magunkon hibát! Egyszerűen nem akarjuk elhinni, hogy így vagyunk jók - pedig égetően nagy szükség lenne rá.
Sokáig, rettentően sokáig én is ilyen voltam - talán mostanában pattant a szikra a fejemben, hogy ideje lenne változtatni, elfogadni magamat úgy, ahogyan vagyok, hiszen van, amin nem lehet változtatni. A szemed színén, a hajad formáján, a körmöd alakján... Ha így születtünk, fogadjuk is el magunkat, különben sohasem lehetünk igazán boldogok. Sohasem lehetünk igazán boldogok, ha másokhoz hasonlítjuk magunkat és azt gondoljuk, ő mennyivel szebb, mennyivel okosabb, mennyivel egyszerűbb az élete. Ez azonban korántsem igaz, mindenkinek vannak problémái, és rengetegen - szintén - elégedetlenek magukkal. De mindezt miért, és hogyan lehet változtatni rajta?